Az alapító Edgar Froese halála után, végakaratának megfelelően tovább dübörög az elektronikus zene egyik első számú zenekara, a Tangerine Dream, és 2017. január 28-án, szombaton az A38-on ad koncertet a múlt, jelen és jövő zeneanyagaiból, az alapító emlékére. Másnap a zenekar egyik agya, Ulrich Schnauss játszik legújabb lemezének anyagából, előtte pedig élő produkcióval tér vissza a zenei territórium két jelentős magyar márkaneve, a Tangram és a Pergamoon. Éjszaka Simon Iddol játssza el az osztrák közszolgálati rádióban már bemutatott Tangerine Dream-mixét élőben. A kétnapos program neve Chip Fesztivál 2017.
1982-ben, első magyarországi fellépésük során a sajtó egy része már temette a német bandát, és bár sosem lett belőlük stadionokat megtöltő csúcssztár, a poptörténelem egyik legnagyobb hatású zenekarává váltak, elektronikus stílusok egész kavalkádjának a megalkotása fűződik az egykor Edgar Froese által vezetett, állandóan megújuló kreatív társaság nevéhez. A nyolcvanas-kilencvenes éveket szinte végig hollywoodi filmek és amerikai tévésorozatok megzenésítésével töltötték - szakmailag akkor viszonylag kevés elismerés érte őket mindezért, melynek oka csak az volt, hogy 20-30 évvel megelőzték korukat. Annak a zenének 2010 után jött el az ideje, egykori rajongójuk, a Nine Inch Nailes Trent Reznor 2010-es Oscar-díja, a Halt and Catch Fire és a Stranger Things zenéjének óriási sikere, valamint a világ legnagyobb költségvetésű játékának, a GTA V-nak a kísérőzenéje mind-mind az előbbi állítást igazolja valamilyen módon.
A zenekar egykori tagjai egyenként is óriási karriert futottak be: a hetvenes évek végén kivált Peter Baumann a világ legnagyobb független lemezcégét, a Private Musicot építette fel később, Chris Franke annyi filmzenét készített, hogy felsorolni is lehetetlen, majd a Babylon 5 folyamatos alámuzsikálásával mindennél erősebben beírta magát az USA médiatörténelemkönyvébe, Paul Haslinger pedig szintén megcsinált jó néhány blockbustert, például az Underworldöt, vagy a feljebb említett Halt and Catch Fire-sorozatot (itthon is megy, CTRL nélkül címmel). Jerome Froese, az alapító Edgar fia néhány éve Loom nevű formációjával járt már a hajón, két teltházas estén.
Mindeközben a zenekarnak egyetlen Grammy-díjat sem bírtak kiosztani, bár hétszer jelölve voltak. Edgar a hetvenes-nyolcvanas évek szinte teljes popszakmájával baráti kapcsolatot tartott - a videón Brian May-jel, a Queen gitárosával improvizálgatnak egy közös fellépésen -, de ő volt az, aki kimentette David Bowie-t a kábítószer karmai közül (konkrétan magához vette berlini lakásukba), és Brain Eno is hamarosan csatlakozott hozzájuk. Froese halála előtt nem sokkal Jean Michel Jarre-ral, az örök francia ellenlábassal is készített egy számot, de annak megjelenését már nem érhette meg. A zenekar negyedik budapesti fellépésén, a hajón megnézhetjük, meghallgathatjuk, hogy Ulrich Schnauss miként vezeti elő az elődök textúráit és szekvenciáit saját értelmezésében, immár Ableton Live-ból improvizálva; és előkerül rengeteg olyan új anyag, melyeket Edgar hagyott rájuk első közös, tervezett albumukra, a végül meg nem jelent Quantum Gate-re.